|
|
Településtörténet   Jászivány település története Jászivány területe a múltban nem tartozott a Jászsághoz, még csak Szolnok megyéhez sem, hanem egy másik legrégibb megye, Hevesújvár megye települése volt, közvetlenül Apáthi szomszédságában. II. András 1234-ben még a tatárjárás előtt az Aba nemzetségbeli Demeter mesternek adományozott három helységet. Ezek egyikének, nevezetesen Pély-nek egyik határterülete volt Ivan–föld. A további időkben Heves-Ivani nemesi családok birtokát képezte, lakosai jobbágyok voltak. 1421-ben a Palóczy grófok tulajdonába kerül, akik két alkalommal is 1466-ban Mátyás királytól, és 1501-ben Ulászló királytól határjárást kértek. Ezekben az okmányokban Heves-Ivani határa pontosan le van írva. 1527-ben Palóczy Antal gróf végrendeletében a birtokot az egri káptalannak adományozta. A török hódoltság kezdetétől Heves-Ivanit és a környező falvakat a Szolnok és Eger között átvonuló csapatok minden sarca érintette. A Jászság a megye éléstárát képező gazdag, népes síkság középpontjában feküdt, mely a töröknek szinte minden igényét kielégítette. A törökdúlás miatt 1549-ben már lakatlan találjuk a hevesi járás területén elhagyott falvak egész sorát. Később a még meglévő falvakat is feldúlták és felégették a törökök, a fiatal lakosokat pedig elhurcolták. Az átvonuló hadak állandó zaklatásától Heves-Ivani sem volt mentes. Mégis a csodával határos módon az 1550. évi török adóösszeírásban mint népes falu szerepel. Sajnos sem ez a lakosság, sem a következő nemzedék nem érte meg a török uralom végét, ami az 1686-ig tartott. A török a falu elpusztulásával takarodott ki jogtalan birtokából. Megmaradt lakosai szétszéledtek, elmenekültek a környező községekbe. A település nem épült újjá, határa pusztán és műveletlenül maradt az egri Káptalan tulajdonában. Az 1702-ben a kincstár szorult helyzete miatt I. Lipót császár eladta, elzálogosította a Jász-Kunság területét a német Lovagrendnek, amit a jász-kunok Mária Terézia királynő jóvoltából 1750-ben óriási anyagi áldozatok árán (redemptió) visszaváltottak, és ezzel évszázadokra biztosították utódaik anyagi megélhetését. Egyben az Ő érdemük az is, hogy az ország közepén az a hatalmas hétszázezer holdnyi terület, amelyet Jászkunságnak nevezünk, továbbra is és mind a mai napig színtiszta magyar maradt. Kezdett tehát újjáéledni a lakosság. Az élelmes jászok felfigyeltek a szomszédos idegen pusztákra köztük a Heves-Iványira is, melyet az Apáthiak 1717-től 1750-ig, bérbe vettek az egri Káptalantól. Kunsági Kömpöcz pusztájukat elcserélték a Heves-Iványi pusztára. Kezdetben jószágtartással és legeltetéssel hasznosították a pusztát. 1786-ban említi először egy feljegyzés a szántóföld létezését. A puszta egyéni kiosztása 60 évvel később vette kezdetét, és 1855-ben fejeződött be. A földbirtokok kiosztásával megszűnt a hatóságilag irányított gazdálkodás. Ettől az időtől veszi kezdetét Heves-Ivány puszta benépesülése, ami akkoriban a legsűrűbben lakott tanyás településnek számított. 1904-ben jóváhagyták a heves-iványi római katolikus elemi iskola építését, melyben két évvel később megkezdődött a tanítás. Egy másik iskola is elkezdi működését 1928-tól. Ez a pusztára kitelepült vallásos nép, akiknek érzületét a határban található számos kegyeleti építmény is mutatja, 1930-ban templomot emelt magának Vincze Ferenc kezdeményezésével. A templom körül lassan kezdett kifejlődni a tanyaközpont. Egy évvel később kikövezik az Apáthiról Heves-Iványra vezető utat. Az első világháborúban legalább harminc hősi halottja volt Heves-Iványnak, nevüket a jászapáti hősi emlékművön találjuk. A második világháborúban valamennyi katonaköteles férfi részt vett, ezért a tanyai lakosságra hárult a szántóföldi termelés súlyos terhe. 27-en vesztették életüket a háborúban, voltak, akiket a Don kanyarhoz vezényeltek el és útközben haltak meg. Emléküket a templom előtt felállított emlékmű őrzi. 1944. november 13.-án szabadult fel a település a német elnyomás alól. 1948-ban jegyzői kirendeltséget létesítettek Hevesiványban, 1950 április 1.-én lett önálló település Jászivány nagyközség. Jásziványt, a nevében is jelképezve, született meg az új község melyet a hajdan dicső Jászoknak érdemes utódai alapítottak. Létrehozták az önálló lelkészi hivatalt, megépítették a parókiát és a tanácsházát. Házhelyeket, utakat és utcákat jelöltek ki, járdákat építettek, biztosították a villany- és vízellátást, megkezdődött a falu „felépítése”. A tanyán élő emberek kezdtek beköltözni a faluba, 8 tantermesre bővítették az általános iskolát, óvoda és napközi otthon létesült. 200 fő befogadóképességgel Művelődési Ház épült, amit 1965 június 6.-án adtak át. Könyvtárat, mozit működtettek a településen. Volt posta, vegyesbolt, kocsma, a Földműves Szövetkezet felvásárló és eladó telephelyet tartott fenn. 1970-ben megjelent az a településfejlesztési törvény, ami az akkor 921 lakosú Jászivány önállóságának megszűnését jelentette, mert a törvény kimondta, hogy az 1000 fő alatti településeket össze kell vonni. Így lett a 10781 lakosú Jászapáti társközsége a mi kis településünk. A lakosság száma kezdett fogyatkozni. Az iskolásoknak 1976-tól jászapátira kellett bejárniuk tanulni. A helyi, jól működő Szabadság Tsz-t összevonták a Velemi Tsz-szel. Az idős emberek elhaltak, a fiatalok tanultak, elköltöztek a városokba. Egyre kevesebben választották a mezőgazdasági munkát, a városi iparosodás fellendülése elcsábította a felnövekvő nemzedéket. A rendszerváltás hozott önállóságot ismét a településnek. Bár a lakosság száma már nem éri el az 500 főt, az önkormányzat működése jónak mondható. Óvodát, alsótagozatos általános iskolát, Művelődési Házat, Könyvtárat tart fenn. Különféle pályázatokat céloz és nyer meg, amelyekből fejlesztéseket tud végrehajtani. Épületek, utak, utcák, a víz- és villamos energiahálózat felújítása, telefonhálózat kiépítése, gázbevezetés, jellemzik tevékenységét. Több civil szervezet működik, akiknek segíteni akarása nagy lépés az ilyen kis falvak életében, mint Jászivány.
A törvények módosítása azonban újra vészharangot kondít meg a település feje fölött. A lakosság és ezzel együtt a gyermeklétszám fogyatkozása miatt az önkormányzat 2007 őszétől nem tudja tovább működtetni óvodáját és iskoláját, ezért Jászszentandrás település oktatási intézményeivel társulási formát hoz létre. Az önkormányzatnál is jelentős változások történnek. 2008. január 1.-vel Jászszentandrás és Jászivány Körjegyzőséget alapít, egy-két főre csökken a dolgozók létszáma. Most mutatkozik meg igazán a civil szervezetek összefogásának eredménye, mert a település megtartó ereje nagyban függ munkájuktól. Küzdünk azért, hogy az utókor számára megőrizzük falunk jellegét, településünk hagyományait, olyan programokba vonjuk be a lakosságot, amely erősíti az együvé tartozás érzését, az identitástudatot. A végsőkig való küzdelem és az összefogás jellemezte a régmúlt időkben is ezt a népet. Mi, és az utánunk felnövekvő nemzedék is így teszünk, a jó ügyért küzdünk, mert –
„Mi Jászok vagyunk!”
|
(c) Jásziványért Egyesület, 2014-2019
Készítette: Com&Com2005 Bt, Bagi László